A lány összetörten kuporgott az ágy sarkában. A feje teljesen üres volt, nem emlékezett semmire. Fura érzés volt emlékek nélkül. Mintha csak a nagy semmiből került volna elő, egy nagy senkiként...
Tyler ült vele szemben és figyelte.
- Tényleg nem emlékszel semmire? - kérdezte halkan.
- Az ég világon semmire. Miért hazudnék neked? Mi okom lenne rá? Azt sem tudom, hogy ki vagyok én, nem hogy neked hazudjak! - vágta rá dühösen a lány.
A fiú társai már keresgéltek nyomok után és egyikük az internetet böngészte eltűnt személyek után, hátha találnak valami kiinduló pontot. De eddig nem bukkantak semmire! Mintha ez a lány soha nem létezett volna.
-Mit bámulsz rajtam? - tört ki Genevieve-ből.
- Csak figyelem az arcod. Próbálok olvasni benned... Nem lehet egyszerű, hogy nem tudod ki vagy, és hogy egyáltalán nincsenek emlékeid... Az nagyon nem lehet jó. Sajnálom, de mindent megteszünk, hogy találjunk valamit rólad. - magyarázta Tyler.
- Nagyon szépen köszönöm. Ha van egyáltalán családom, akkor biztosan aggódhatnak már. De fogalmam sincs. Nagyon szörnyű, hogy csak sötétség van bennem. Semmi reményt nem látok jelenleg. - öntötte ki szívét szomorúan a lány.
Nem tudta miért is mondta ezt el a fiúnak, de jót tett háborgó lelkének a tudat, hogy kutatnak bármi apró jel, nyom után. Reménykedett benne, hogy hamarosan legalább a nevét kiderítik vagy hogy van e családja... Mindegy, hogy mit, csak valami indulási pontot. Egy kis reményt...
*
Jack lélekszakadva rohant Tylerék házának irányába. Fontos híreket hozott... Nagyon fontosakat. Sorsdöntő fordulat következett az eltelt napok eseménytelenségeiben... Végre valahára!
Tyler azt hitte elájul, mikor megpillantotta a képet a lányról... Genevieve White-nak hívták... huszonöt évesen tűnt el, már tizenöt éve...
Vajon ki lehet ez a lány? De a legfontosabb kérdés, hogy micsoda?
- Fel kell venünnk a kapcsolatot a családjával... Ha még keresik egyáltalán. Meg kell tudnunk, hogy kik ők? És ki a lányuk? - mondta Jacknek Tyler.
- Már küldtünk nekik egy e-mailt, mert telefonszám nem volt. De mi megadtuk a tiédet. Most várj,hátha lesz valami. Csak reménykedhetünk, hogy végre történni fog valami.
Basszus... Tizenöt évvel ezelőtt tűnt el, és már akkor huszonöt éves volt. Most negyvennek kellene lennie, de nem annyi... Mi a fene folyik itt? Mi ez az egész marhaság?
*
Itthon.... Csend és hideg...
Magány és fájdalom,
De életem olcsón nem adom!
Életem már nincs, ezért drága,
Egy szirén összetört álma.
*
Valahol az erdő mélyén két sötét ruhás férfi ténfergett. Kerestek valamit, vagy valakit.
A farkasok tisztes távolból figyelték őket, hátha meghallanak valamit vagy megtudnak...
És meghallották, amit akartak...
- Ezek a fickók Genevieve-t keresik... Talán ők rabolták el... Sam, Ron... Maradjatok rajtuk, hátha mást is megtudunk. Jack, Lou... Menjetek, mondjátok el Tylernek, hogy itt vannak... Az ellenség itt van!
*
Mikor azt hiszed, nem jöhet rosszabb, hát nagyon tévedsz...
Megtalált az ellenség... De vajon ki az ellenség? És mit akarnak tőlem? Mit tudhatok, amiért még életben vagyok?
Tyler azt mondja, Genevieve White a nevem, de halvány lila gőzöm sincs, hogy tényleg így van e?
Miért élek még? Mit ér az életem? Tudni fogom valaha, hogy ki is vagyok igazából?
Ezek a kérdések cikáztak a teljesen üres agyamban... Az egyetlen jó emlékem Tyler...