Hideg!
Hideg és néma csend!
Az erdő néma csendje, baljós gondolatokat ébresztett a farkasokban. Tudták, valami nincs rendben. Nagyon nincs! Ahogy járták az erdőt, ez az érzés csak még jobban erősödött bennük.
Várták, hogy történjen valami... Nem sosokára történt is valami hihetetlen dolog.
A fák alatt, a fűben egy lány feküdt mozdulatlanul, véresen. Nem volt magánál.
A farkasok nem tudták hogyan is kerülhetett oda ez az ismeretlen lány, de nagyon nem tetszett nekik a dolog.
Kisvártatva egy fiú sétált hozzájuk. A szemébe néztek, ezzel mindent elmondva egymásnak! A fiú lehajolt az idegenhez, ölbe kapta és elindult vele a sötétség mélyére.
Az egész dolog elég irracionális volt. Egy fiatal lány egyedül az erdőben, ájultan és véresen. Ilyen csak a krimikben, meg a horror sztorikban szokott lenni.
Persze Ő maga már nem lepődött neg semmin. Mióta az a hihetetlen dolog történt vele, amely most a legféltettebb titka, igazán nem csodálkozott a furcsa dolgokon. De ez most tényleg elég valószínűtlen volt.
Ha valaki mászkált volna az erdőben, azt Ők észreveszik. Ez a lány, akit most a karjában cipelt, a semmiből került oda. A nagy, titokzatos semmiből.
Telihold volt. Ilyenkor bármi megtörténhet. Dehogy ez? Ez képtelenség.
A farkasok egy lányt találtak az erdő közepén eszméletlenül. Először nem tudták mit is kezdhetnének ezzel a teremtménnyel, de aztán úgy gondolták, elviszik a mindent tudó törzsfőnökhöz!
Genevieve lassan nyitotta ki a szemét. Félt, hogy az erős napfény, majd ártani fog neki, de sötét volt a szobában. Nagyon sötét. Nem tudta, hogyan kerülhetett ide. Utolsó emléke az volt, hogy az erdő közepén fekszik és erősen tűz rá a nap. Szuszogást hallott, és ijedtében majdnem leesett az ágyról, maikor meglátta, hogy egy farkas horkol mellette. Azt hitte álmodik. Méghogy egy igazi farkassal alszik egy ágyban... ez csak egy álom lehet.
Tyler érezte, hogy az ismeretlen lány mocorog mellette. Szóval felébredt. Gondolta. Csak figyelte őt hatalmasra tágult szemeivel. Csak akkor döbbent rá, hogy fél. A lány retteg tőle!
Nem is csoda, ő maga is megijedt volna a kinézetétől. Gyorsan talpra ugrott és kisietett a szobából.
A lány egyedül maradt. Még mindig azt hitte álmodik. Egy farkas az ágyban, aki mellette alszik és még horkol is... Ez lehetetlen. Próbált felülni, de a fájdalom a fejébe nyilalt, visszakényszerítette a fekvésbe. Nem emlékezett semmire. Csak arra, hogy amikor először magához tért, még vakítóan sütött a nap és élesen sipákoltak a madarak. Régen szerette, ha csicseregtek ezek a repülni tudó lények, de abban a pillanatban, meg tudott volna bolondulni a hangjuktól.
Most itt feküdt egy hatalmas agybán, sötétségben, egy farkassal az oldalán. Biztos, csak a képzeletem játszott velem. Gondolta.
Nyílt az ajtó. Egy magas és izmos fiú sétált be rajta. A lán yarcát és tekintetét fürkészte. A félelem jeleit kereste tekintetében, de csak a zavarodotságot látta rajta.
- Szia! Tyler vagyok! Én találtam rád az erdőben! Most a családomnál vagy. Meg tudod mondani, a neved és hogy hogyan kerültél ide? - kérdezte.
- A nevem.... a nevem... Nem emlékszem. Sajnálom. Semmire sem emlékszem. Csak arra, hogy tűzött a nap, mikor utoljára kinyitottam a szemem. Most pedig már itt vagyok. Rettentő zavaros... És nagyon fáj a fejem... Mi történt velem? - kérdezte kétségbeesetten a lány!
Fogalma sem volt mi történt vele hogyan került először az erdőbe, aztán meg a házba. Azt meg pláne nem tudtam, hogy Ő maga kicsoda. Ez még jobban zavarta.
- Fogalmunk sincs hogyan kerülhettl az erdőbe, vagy hogy egyáltalán mi történt veled. Ájultan találtunk rád az erdőben. - magyarázta a fiú.
Rejtély! Vajon ki lehet ő? Miért nincsenek papírjai és pénztárcája? És egyáltalán... Mi a fenét csinál itt?
