Amint figyeltem Genevievet, ahogy az ágyon kuporgott, egyre erősödött bennem az érzés, hogy meg KELL védenem őt mindentől. Bármi áron! Fura egy érzés volt, főleg, hogy nem tudtam róla semmit és ami az egészben még szörnyűbb volt, hogy Ő maga sem tud semmit. A bűvös szó: Amnézia. Csak a nevét tudtuk meg és hála annak, aki feltalálta az internetet, a családját is megtaláltuk.... Már csak a hívásukra vártunk.
Az idegenek még mindig az erdőben bolyongtak és Genevievet keresték nagy erőkkel. És csak egyre többen lettek, amitől kicsit idegesebb is lett a farkas falka, mint általában. Nem értették, hogy mire ez a nagy felhajtás... Genevieve csak egy átlagos lánynak nézet ki, emlékek nélkül.
Azt érezték, hogy valami furcsa erő veszi körül, de ilyet már teljesen átlagos embernél is éreztek. A furcsa erő pedig ami körül vette az illetőt, az a belső ereje volt. Az sugárzott ki, és azt érezték ők. Genevievnél is lehetett ez, csak Ő nem tudta ezt.
Az egész erdő felbolydult az izgalmaktól és a rengeteg idegentől, akikből csak úgy sugároztak a gonosz erők! A falka tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb dönteniük kell. Dönteni, h várjanak e, mire megy ki a játék és kockáztassák, hogy az idegenek még többen lesznek és veszélybe sodorják ezzel a falut és a lányt. Vagy tudatlanok maradnak és megtámadják az idegeneket, ameddig még legyőzhetik őket.
Egyenlőre annyit határoztak el, hogy várnak még egy keveset. Genevieve biztonságban volt Tyler mellett és most csak ez számított, Ők pedig tovább figyeltek, hallgatóztak és próbáltak minél többet kideríteni róluk és a lány kapcsolatáról.
Miután Tyler rájött, hogy talán szerelem az, amit Genevieve iránt érez, kicsit megrémült, hiszen semmit sem tudott a lányról. Annyit mindössze, hogy huszonöt évesen tűnt el. De azóta eltelt tizenöt év és a lány nem változott semmit. Pedig negyven évesnek kellene lennie.
Nagyon nem értette a helyzetet, de mivel a lány nem tudott magáról semmit, Tyler nem is említette neki, amit megtudtak. Nem akarta felizgatni. Bár lehet jót tett volna neki egy kis izgalom. Csak nem sejtette, hogy pozitívan vagy éppen negatívan hatna e rá?
Azon gondolkodott, vajon Ő hogyan reagálna arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt elrabolták huszonöt évesen és most mikor rátalálnak, még mindig huszonöt évesnek néz ki? Elképzelni nem tudta. De abban biztos volt, hogy kiborulna.
Akkor is kiborult, mikor megtudta, mi az öröksége. Most is idegesen tolta vissza szemüvegét az orrára. Mikor nem használta az örökségét, a szemüvege mindig az orrán volt. Ami jócskán idegesítette is,mikor elcsúszott a helyéről, de hát ez van. Neki is vannak titkai és másoknak is vannak titkaik. Csak most Genevieve "titkai" jobban érdekelték, mint a sajátja! A sajátját ismerte. Genevieve pedig maga volt egy hatalmas titok! Szinte rettegve várta, h a lány családja jelentkezzen és fény derüljön legalább pár dologra a múltjából. Vagy legalább a legfontosabbra, hogy mi is a lány valójában. Vagy inkább ki...
Genevieve félig behunyt szemmel tanulmányozta Tylert. Nem volt nagyon magas srác, de nála azért magasabb volt. Ezt megállapíthatta, mikor az ablakhoz kísérte, hogy kicsit körülnézhessen. Még mindig nagyon gyenge volt, de a fiú édesanyja jól ápolta és megígérte neki, hogy pár napon belül kimehet majd a levegőre egy picit.
Zavarba jött a fiú érintésétől, de jól is esett neki. Ez kicsit megzavarta amúgy is zavaros fejét. Így nem gabalyodhat bele semmibe. Hiszen nem tud magáról semmit. Lehet, hogy otthon várja Őt valaki. Egy fiú, egy vőlegény, egy férj vagy akármi.
Nem akarta megbonyolítani, amúgy is bonyolult mostani életét. Mégis, ahogy ott álltak egymás mellett az ablakban, érezte a Tylerből áradó meleget és teljesen megnyugodott. Olyan érzés töltötte el, mikor a farkassal aludt egy ágyban. Megnyugtató mégis félelmetes érzés volt egy olyan veszedelmes állattal egy ágyban feküdnie. Mégis, olyan jól aludt, hogy el sem tudta mondani.
Bárcsak tudná, hogy ki Ő valójában. És bárcsak tudná, hogy mi az az érzés, ami annyira vonzza őt Tylerhez.
